A legidegesítőbb az amikor xy ügynük megkérdi hogy van-e biztosítás, ha igen akkor kérdi hogy mennyit fizetek, majd azonnal rávágja hogy ő tud olcsóbbat!!!
Semmit nem tud az enyémről, de a lényeg hogy az övé olcsóbb.
Az ilyenekből jön az hogy nem fizettek valalknek, pedig volt biztosítása. Lehet, csak nem arra, meg nem úgy, meg nem annyira.
Mindenképp végig kell olvani a teljes szerződést, (ahogy persze minden szerződést) mert sok káreseményt kizárhatnak benne. És nem kell bedőlni a mindenféle ügynököknek, nekik csak az a céljuk hogy a jutalékot felvegyék. Mindent végig kell olvasni és összehasonlítani.

Az ingóságban csak az aszép, hogy avult értéket fizetnek (azaz egy tíz éves hűtőszekrényre 0-t), és azt is csak akkor, ha az összes számlát be tudjuk mutatni. Kiváncsi lennék, hogy hányan vannak, akik banki széfben tartják a hűtő, a TV, a cipők, az alsónadrágok bizonylatait évekre visszamenőleg.

@Rejtett kamera Webáruház: Csak az olcsóbb nem biztos, hogy jobb is. Bár az esetek nagy százalékában tényleg van olcsóbb, ami ráadásul még jobb is. Aki ért hozzá, annak néha elég a biztosító nevét megmondani, és tudja, hogy van jobb :-)

De egyetértek veled a leírtakkal.

@sncf: Betörés esetén valóban csak azt fizeti ki, amit bejelentesz a rendőrségnek, és számlád van róla. Ehhez nem kell banki széfben tartani a papírokat. A számlákat meg egy műszaki cikk esetén mindenki elrakja, a garancia miatt is.

@g.ecco: aminek mar lejart a garanciaja, annak nem biztos, hogy megvan.
mondjuk nyilvan nem a 90kg-os mosogepet fogjak elvinni, ami az ajton is alig fer ki :) De ha ujat kell venni, akkor az vastagon 6 szamjegyu.

@tlantos: El kell tenni. Most dobtam ki egy 2002-be vásárolt discman papírjait, már évek óta nincs meg az eszköz sem. :-) Azért ezek nem foglalnak sok helyet.

@tlantos: sőt, ha leég a lakás, akkor is kicsi az esélye, hogy épp a számlák maradnak meg... a biztosító meg simán nem hiszi el, hogy mi volt a lakásban

@sncf: Ha porig ég, akkor kifizeti a kötvényen lévő összeget. Itt is a legfontosabb, hogy jól legyen megkötve. Az a legjobb, ha elfogadjuk, amit a biztosító ajánl. Ha csinálunk képeket az értékesebb tárgyakról, az sokat érhet, újabban kérik is a biztosítók néhány esetben.
De két ház leégése sem egyforma. Kiküldenek független kárszakértőt, aki elég sok mindent megvizsgál, erről készül rendőrségi jelentés is.

De szerencsére ilyen esettel még nem találkoztam.

@sncf: Az előzőhöz: ha egyeüdl laksz egy 50nm-es panel lakásban és rá van írva, hogy van 10 millió ingóságod, akkor persze be kell bizonyítanod ezt (mondjuk ilyen extrém esetet már a kötvényesítés előtt észre vesznek). Ha meg ketten laktok ugyanebben, és azt mondjátok, van 4-5 millió forintnyi, azt elhiszi a biztosító, mert ez az átlagos. Ezért írom, hogy az esetek 90 százalékában fogadjuk el, amit a biztosító ajánl, ebben az esetben nem vizsgál alul- vagy túlbiztosítást. (Figyelembe veszi, hogy hányan laknak, hol van a lakás, milyen lakásról van szó, hány évesek az ügyfelek stb. és ezek alapján mondd egy számot.)

g.ecco azt kell mondanom, hogy jó szándékú az írásod, de sok pontosítani való van benne. Amikor egy "...régi, elavult, rosszul megkötött…” szerződésre jelentett kárigény során nem, vagy nem teljes kárkifizetés történik, akkor az kizárólag a szerződő ügyfél hibája, senki másé. Az a kérdés itt, hogy miért régi,vagy elavult a szerződés? Azért mert magasról sz*rt rá a drága ügyfél éveken át. Megkötötte a biztosítást Géza fejedelem korában, és csodálkozik, hogy a kárának egy része térül csak meg, mert a körülményeknek már köze sincs az akkori állapotokhoz. Ilyenkor persze egyszerűbb a biztosítót szidni. Egy biztosítási szerződést ugyanúgy karban kell tartani, mint mindent, ami az idő múltával érzékelhetően változik. A változásokat – ésszerű időközönként - a biztosítási szerződésben is követni kell. Pl. ha egy jelentős vagyontárgyhoz jutunk, vagy egy komolyabb beruházás, felújítás után vagyunk, akkor módosítani kell a szerződést, amit ráadásul bármikor megtehetünk, azzal nem szükséges megvárni a biztosítási évfordulót. Ha ezek miatt rész értéket fizet a biztosító, akkor azt csak saját magának köszönheti az „ügyfél” ahogy nevezed. Könnyű a biztosítókat szidni, de egyik biztosító sem jóstehetség. Ők nem találhatják ki maguktól, hogy kinek mekkora vagyon gyarapodása volt a korábban megkötött szerződésben rögzítettekhez képest. Egyébként pedig az úgynevezett éves „indexálás” (amikor a biztosítási évforduló előtt a biztosító egy opcionális lehetőséget ad arra, hogy egy KSH szorzattal beleemelhessen az ügyfél a biztosított vagyonértékeibe), pont alkalmas arra, hogy legalább akkor 1x egy évben felülvizsgálja az ügyfél azt, hogy egyáltalán jó-e még,és megfelelő értékű a biztosításban a lakás, ház, ingóság, melléképület, kutya, nagymama, stb.
A legfontosabb azért itt sem volt leírva:
A biztosítás egy kockázat áthelyezési procedúra, melynek intézménye arról szól, hogy a biztosító - díjfizetés ellenében – olyan biztosítható kockázatokat vállal át a vele szerződő ügyfelétől, amely természeténél fogva eredetileg a szerződő ügyfelet terheli. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az így létrejött biztosítási szerződés egy mindkét szerződő fél (biztosító és ügyfél) által vállalásokat tartalmazó közös projekt, melyben az ügyfélnek is és a biztosítónak is vannak követelései és kötelezettségei!! Az apróbetűs részeket igen is el kell olvasni, értelmezni, visszakérdezni, és ha valami nem stimmel és nem jutunk dűlőre, akkor nem muszáj velük leszerződni, hanem menni a következő biztosítóhoz. Nem ellenséget kell látni és keresni a biztosítóban, hanem a partnert, hiszen azért kötjük a biztosítást, hogy adott esetben kártalanítson. Tévedés ne essék, ha lehetősége van egy biztosítónak kibújni a kártérítés alól, akkor azt nagy valószínűséggel meg is fogja tenni, és erre egy sz*r szerződés tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor egy jól megkötött, figyelemmel kísért és karbantartott biztosítási szerződés esetén a biztosítónak nincs lehetősége erre és ehhez még biztosítói szakjogásszá sem kell válni.
A másik nagyon fontos, hogy akármilyen furcsa, de a biztosítási ajánlatot az ügyfél (szerződő) teszi a biztosítónak az ügyfél által „bediktált” adatokkal, vagyonértékekkel, kockázati körülményekkel, amit ebben az ajánlatban rögzítenek, és amire válaszul a biztosító díjajánlatot tesz az ügyfélnek, hogy a felsorolt értékek és körülmények figyelembevételével mennyiért vállalja át az ügyfelet terhelő kockázatot. Ez a jogilag két részelem a szerződés előkészítési fázisa tulajdonképpen egy procedúrában valósul meg, de nagyon fontos a tisztánlátás miatt. Ez valahogy így néz ki:
- Te biztosító! Van nekem egy házam 20 milliót ér, és van benne 6 millió ingóság. Tartok attól, hogy leég, betörnek, vagy elönt az árvíz, de a jégeső is összetörheti a palatetőmet. Te egy biztosító vagy, ajánlatot teszek neked arra, hogy fizetek valamennyit, csak vállald át az én kockázatomat. Ha egy jó árat mondasz, akkor leszerződünk, én befizetem a díjat, te pedig kifizeted a káromat, ha esetleg olyan esemény történik a jövőben, amit rögzítettünk a szerződésben.

- Figyu ügyfél! Oké, a 26 millió vagyonértéked kockázatait átvállalom 50 ezerért/év, de figyelj arra, hogy a betörést csak akkor fogom kifizetni, ha legalább egy riasztót beszerelsz, stb.

Még néhány észrevétel. A „fogadjuk el amit a biztosító ajánl” az finoman szólva több mint pontatlan jótanács, inkább hülyeség. Pont az ilyen „nagyonokos” jótanácsok kavarják meg az embert. A biztosító nem diktátumokat ad, és nem mumus, hogy jaj nehogy baj legyen, ezért fogadjuk el, amit ajánl. A biztosító a „javasolt biztosítási összeggel” (nem tévesztendő össze a díjjal) egy statisztikai átlag értéket JAVASOL biztosítani és nem kötelezően diktálja ezt. Statisztikai adatok alapján az adott ingatlan mérete, kivitelezési módja, és a bentlakók száma alapján egy átlagos értéket kínál fel az ajánlati procedúra során. Ezt azért teszi, mert sok embernek ötlete sincs, hogy mekkora vagyonértéke van, és ha nagyjából átlagos körülmények között él, akkor ez segítség lehet ebben, de abban az esetben, ha nem átlagos körülmények vannak, akkor igenis el lehet és KELL!! térni. Mi a f*szért biztosítsak 6 millió ingóságot a lakásomban, ha egyszer 3 millióból mindent újra vásárolok, mert mondjuk szerényebb körülmények között lakom, vagy miért biztosítsam csak 6 millióra, ha 16-ból vennék újra mindent.
És ez is csak féligazság, ezért hamis: „Betörés esetén valóban csak azt fizeti ki, amit bejelentesz a rendőrségnek, és számlád van róla”, ugyanis ez egészen pontosan így szól: Betörés esetén azt fizeti ki a biztosító, ami megfelelő értékre van biztosítva, és amit bejelentesz a rendőrségnek, és amit elvárható módon bizonyítani tudsz. Őrült különbség!! Az igaz, hogy a bizonyítási kötelezettség a károsultat terheli, de ez a kényszer nem terjedhet túl az ELVÁRHATÓTÓL!!!! Pl. egy műszaki cikk esetén 1 évig (már csak a garanciális időszak miatt is) elvárható a számla vagy a blokk megléte, de 3 éven túl, a szavatossági időszak után még a nagy értékű eszközök esetén sem. Vagy ajándékba kaptam egy bármit, de értelemszerűen nem adták mellé a számlát, és az ajándékozó már nem él, vagy külföldről hozta a feleségem, de elváltunk és nála maradt a bizonylat, de lehetne számtalan olyan példát említeni, amikor nincs számla. A bizonyítás csak a nagyon egyértelmű helyzetekben valósulhat meg kizárólag a számla bemutatásával, de bizonyítás lehet egy korábbi fotó karomon az ellopott órával, és biztosító elfogadott már egy házibulin készült videofelvételt is, amin az ellopott 5 éves hifi torony is látható volt. Sőt a magánszemélytől vett tárgyak esetében a kézzel írt adásvételi szerződés is bizonyító erejű!!
Ez a „fogadjuk el, amit a biztosító ajánl, ebben az esetben nem vizsgál alul- vagy túlbiztosítást” megint nagyon pontatlan. Először is, alulbiztosítottságot mindig vizsgál a biztosító, még akkor is, ha úgymond elfogadtuk a javasolt biztosítási összeget. Az ajánlott biztosítási összeg elfogadása nem mentesíti az ügyfelet attól, hogy megfelelő értékre biztosítsa a lakásában található vagyontárgyakat. Ha pl. az elfogadotthoz képest pont 2x akkora értékű ingóság található a biztosított lakásban, és keletkezik egy 500 eFt-os kár, akkor az melyik ingóság részben volt biztosítva? A rendben ELFOGADOTT 50%-os ingóság értékben, vagy a másik nem biztosított 50%-ban? Pont azért vizsgálja az alulbiztosítottságot, mert ilyen eset is lehet, pedig elfogadtuk a javasolt értéket és csak azt biztosítottuk. A túlbiztosítás kérdése pedig kizárólag totálkár esetén vizsgálat tárgya. Akkor a túlbiztosított vagyonértékre eső díjrész visszajár a szerződő ügyfélnek.
Hogy jót is írjak, ezzel tökéletesen egyet lehet érteni: „Ha csinálunk képeket az értékesebb tárgyakról, az sokat érhet, újabban kérik is a biztosítók néhány esetben.” Ez így van. A leglényegesebb, értékesebb, számunkra fontosabb, vagy egyedisége miatt bizonyos dolgokról érdemes fotókat készíteni, és megfelelő helyen tárolni, de az is igaz, hogy a kiemelt vagyontárgyak esetében ezt a biztosító már megköveteli és a szerződés részévé teszi.

@csodatévő dzsagodar: Köszönöm a kritikákat, de a legtöbb esetben nem értem, mivel ugyanazokat a dolgokat írtuk. Én is leírtam, hogy sok esetben az ügyfél a hibás, mert csak akkor veszi elő a kötvényt, amikor baj van, és jön rá, hogy elavult. Pontosan ez is a célom, hogy felhívjam a figyelmet ezekre, hogy figyelni kell rá, és mit is nézzenek pontosan.

Az pedig több biztosítónál is le van írva a feltételekben, hogy ha elfogadjuk az általuk ajánlott biztosítási összegeket, akkor nem vizsgál alul- és túlbiztosítást, tehát nem hüyeség. De nem írtam, hogy ez kötelező érvényű, hanem, hogy ha valaki az átlagosnál jobb ingatlanban lakik, akkor menjen nyugodtan az ajánlott felé.

Amit a legvégén írtál néhol pedig már jogi kérdések, nem pénzügyi.